Arcturus Mengsk
| Arcturus Mengsk | |
|---|---|
| |
| Biográfia | |
| Született | 2460. december, Korhal IV |
| Fiziológia | |
| Faj | Terran |
| Nem | Férfi |
| Haj | Barna (ősz) |
| Szem | Szürke |
| Politika | |
| Kapcsolat |
|
| Foglalkozás | Terran Domínium császára (2500 -) |
| Család és rokonság |
|
| Való élet | |
| Szinkronszínész | James Harper (Starcraft I és Starcraft II) |
Lásd: Karakterek
Arturus Mengsket már mindennek nevezték: lázadó hősnek, kegyetlen tömeggyilkosnak, és szinte mindennek a kettő között. Azonban egy szóval sosem illették: átlagos.
Mint a Konföderáció régi, elit családjainak egyik leszármazottja, Mengsk előtt egy egyszerű út állt: örökli a szülei mérhetetlen szerencséjét, és a hírnév és hatalom bűvöletében éli az életét. Mégis, nyomdokaiba lépni az apjának, Angusnak, egy konföderációs szenátornak a Korhal IV-en, nem volt Arcturusnak való. Már fiatal korától kezdve eltökélt volt, hogy a saját maga formálja a sorsát a galaxisban.
Leginkább azért, hogy a szüleinek bosszúságot okozzon, Mengsk ambíciói hatására beállt a Konföderációs Tengerészgyalogos Hadtestbe. Ott azt remélte, hogy megtanulhatja a talajkutatás fontosabb elemeit, egy hivatást, ami már egy ideje nagyon foglalkoztatta. Ahogy nőtt a feszültség a Konföderáció és a Kel-Moriai Szövetség között, Mengsk összezavarodott, ahogy a brutális Kereskedelmi Háborúk közepében találta magát. Tengerészgyalogosként a briliáns taktikáiért, és a veleszületett vezetői képességeiért vált ismertté, de az élet a seregben soha nem volt a céljai között. Mielőtt a Kereskedelmi Háborúk véget értek volna, Mengsk elhagyta a tengerészgyalogosokat, és peremvilágokon kezdte el a talajkutatói karrierjét.
Röviddel azután, hogy Mengsk elment talajt kutatni, az élete fenekestül felfordult. Angus (az apja) kijelentette Korhal függetlenné válását a Konföderációtól, mire a válasz az volt hogy meggyilkoltatták Arcturus egész családját. Habár ezt annak szánták, hogy leverje a Korhal forradalmát, a támadás összességében egy teljesen más hatást váltott ki: Mengsket az egész felkelés legnagyobb vezérévé változtatta. Mengsk a múltban soha nem értett egyet az apja Konföderáció-ellenes szónoklásával, de a családja halála rendületlen bosszúvággyal töltötte el.
Mengsk egy bénító gerillaháborút vívott a Konföderációval, az ellenfelei válasza erre Korhal lebombázása volt, ezer Apoklipszis osztályú nukleáris rakétával. A támadás minden életet elpusztított a bolygón. Mengsk, aki ebben az időben nem tartózkodott a bolygón, átkeresztelte a forradalmárjait Korhal Fiainak (Sons of Korhal), azok tiszteletére, akik meghaltak, és egyre könyörtelenebb taktikákkal folytatta a felkelést. Abban az időben, amikor a zerg és a protoss megjelent a Koprulu szektorban, Mengsk erői beszivárogtak egy szigorúan titkos létesítménybe, a Jacobs Telepre, a Mar Saran, és megszerezték a pszi sugárzó terveit, egy konföderációs fegyverét, ami képes tömegével magához vonzani a zergeket.
A pszi sugárzó volt az utolsó szög a Konföderáció koporsójában. Annak ellenére, hogy mekkora mértékű, válogatás nélküli mészárláshoz vezethet egy ilyen eszköz használata, Mengsk több pszi sugárzót is elhelyezett Tarsonison, a Konföderáció fő bolygóján. A zerg hamarosan meg is érkezett, és ellepte a bolygót, mindeközben halálos csapást mért a Konföderációra. A győzelemmel a kezében Mengsk elhagyta Tarsonist és Sarah Kerrigant, egy volt konföderációs Szellemet, a másodtisztjét, egyenesen a bolygó felszínén. A volt szövetségese figyelmen kívül hagyása azonban katasztrofális következményekkel járt. Ahelyett hogy megölték volna, a zerg foglyul ejtette Kerrigant és átformálta őt a Pengék Királynőjévé (Queen of Blades) egy könyörtelen lénnyé, aki később a vérszomjas idegenek uralkodónőjévé vált.
A Konföderáció bukása után Mengsk az új állam uralkodójának kiáltotta ki magát, aminek a neve a Terran Domínium lett. De alighogy a birodalma formát öltött volna, a Egyesült Földi Direktorátus érkezett a Koprulu szektorba, és átvette az irányítást a Domínium nemrég terraformált főbolygóján, a Korhalon. Tekintettel a körülményekre, Mengsk egyetlen esélye volt, hogy egyesítse erőit Kerrigannel és a zergjeivel, és a szabadságharcos Jim Raynorral, egy volt Korhal Fiai taggal, aki már a Domínium-ellenes lázadó csoportot vezeti, a Raynor Fosztogatóitt. A szövetségesei segítségével Mengsk visszafoglalta Korhalt, de csak azért hogy Kerrigan elárulhassa ezután. Mengsk visszatámadt a zergnek, aminek katasztrofális következménye lett: az erői nagy többségét eltörölték, és visszavonult Korhalra.
Az azóta eltelt négy évben Mengsk folytatta a Domínium újjáépítését és terjeszkedését, mindig készen arra, hogy Kerrigan újra támadhat. Továbbá felvette a kapcsolatot a fiával, Valeriannal, aki egy rövid, Juliana Pasteurrel töltött kapcsolatból született, még Mengsk tengerészgyalogos éveiből. Habár hiányzott Valerian majdnem teljes életéből, Mengsk mostanában elég sok időt szánt a fia felkészítésére, aki egy napon megörökli a Domíniumot. Mengsk örömére, lát valamennyit magából Valerianban is - egy ember, akit a saját akarata vezérel és senki másé. Mengsk elnyomó uralkodása és hatalmi pozíciója célponttá is tette őt különböző forradalmi csoportoknál. A legfőbb ezek közül a Raynor Fosztogatói, ami egy állandó tüske volt Mengsk oldalában, azóta hogy elváltak a Korhal Fiaitól. Azon felül, hogy csak simán ki akarja irtani a lázadókat, Mengsk propagandát is használt, hogy a közhangulatot ellenük fordítsa, és hogy a vezetőjüket, Jim Raynort egy könyörtelen terroristának mutassa.
Mengsk befolyása a tömegek fölött messze túlmutat az ellenfelei hírnevének rontásán. A mesteri szónoki képességének és a médiának köszönhetően a múltbéli - és jelenbéli - rémtetteit képes elrejteni a nyilvánosság elől. A Domínium lakosságának nagy része elismeri Mengsk uralmát, abban a hitben élve, hogy ő az egyetlen vezető, aki megvédheti őket a Koprulu szektor idegenjeinek fenyegetésétől. Mengsk állítja, hogy az emberiség egyetlen esélye ezekben a sötét időkben, ha egységes vezetés alatt egyesül, akár egyéni választás, akár erő hatására.
Források: http://eu.battle.net/sc2/en/game/hero/arcturus-mengsk
